A gazdasági válság hatása a versengésre

Az emberek eltérõ módokon versengenek egymással, viszont nem csupán a személyiségbeli különbségek felelõsek egy-egy kialakult versengési helyzetért, hanem léteznek más befolyásoló tényezõk is, amelyekrõl az alábbiakban olvashatunk.

A versenyhelyzetekben kialakult viselkedési mintákat nem csupán a gének és a nevelés határozza meg. Legalább ekkora befolyásoló erõvel bírhat környezetünk hatása is, melyben élünk. Itt leszûkítve gondolhatunk a társadalomra, szûkebb közösségeinkre is, mint például a munkahely.

A versengés módjait illetõen létezik destruktív és konstruktív versengési helyzet, mely utóbbinak elõfeltétele a "fair play", azaz a tisztességes és kiegyenlített versengési feltételek. Abban az esetben, ha a feltételeken csorba esik, destruktív, azaz tisztességtelen versengésrõl beszélhetünk. Ezek a feltételek különbözõ korszakokhoz és helyzetekhez kapcsolódnak, mint amilyen a jelenlegi gazdasági válság is. Ha a munkalehetõségeket és az állásokat vesszük figyelembe, akkor pedig ezt a helyzetet felfoghatjuk egy természeti jelenség analógiájaként is, azaz ahogy a lehetõségek, az erõforrások beszûkülnek, a versengés - darwini megközelítésbõl a létért való küzdelem - agresszívabbá válhat. A szocializált emberek itt az agresszió legális útjain keresztül érnek célt, számos tisztességtelen eszközt használva. Akkor mégis hogyan szerzünk magunknak elõnyt a nehéz idõkben? Milyen stratégiát használunk mi civilizált emberek?
Néhány kutatás alapján arra következtethetünk, hogy a versengés a szûkös erõforrások esetén tisztességtelenné válhat. Fülöp Márta (1995; 2001) írt arról, hogy a versengés egy zárt folyamat, amikor a megszerzendõ erõforrások nem megoszthatók, vagyis a felek csak egymás kárára nyerhetnek. Ez az állatvilágban és természetes életfeltételek között a létfenntartáshoz és túléléshez szükséges feltételt jelenti, míg egy szervezeten belül különbözõ szituációk jelentenek szûkös erõforrást az ott dolgozók számára.
Szûkös erõforrásnak tekinthetõ többek között az elõléptetés, a fizetésemelés, az álláslehetõségek csökkenése vagy egy állás betöltése, ami csak egy-egy személyre vonatkozhat. Amennyiben a csoport tagjai közül csak nagyon kevesen jutnak ilyen javakhoz, annál több frusztrált vesztes lesz és kialakulhat egy destruktív versengés. A dolgozók idõrõl-idõre destruktív irányba változó viselkedése hosszú távon a szociális kapcsolatok torzulása miatt minden értelemben minõségi romlást eredményez a cégnek és az embereknek egyaránt.
A kommunikáció, az információk gondos továbbítása, az egymás munkájának segítése ezek által szinte teljesen megszûnik, ráadásul egyéb a felszín alatt is mûködõ destruktív stratégiák is tért nyernek, a pszichikai nyomásról nem is beszélve.
Tisztességtelen a verseny, amikor a résztvevõ felek csalással, hazugsággal, becsapással, illetve korrumpálással próbálnak vetélytársukkal szemben elõnyhöz jutni. Fülöp Márta ír arról egy 1999-es nemzetközi vizsgálatban, ahol összehasonlították japán, kanadai és magyar egyetemisták a versengéssel elért sikereik morális szempontjait, miszerint a magyar résztvevõk 38%-a látta úgy, hogy a tisztességtelen és agresszív eszközök biztosíthatnak sikert. Itt felvetõdhet jogosan az a kérdés is, hogy vajon mennyiben befolyásoló tényezõ a társadalmi értékek öröksége, mint a posztszocialista országok jellegzetessége.
Természetesen nem törvényszerû, hogy minden munkahelyen és minden közösségben ilyen tisztességtelen stratégiák üssék fel a fejüket, hiszen azt kell gondolnunk, hogy az emberek empatikussá is válnak ilyen helyzetben, nem csupán önzõvé. Evolúciós szempontból adaptív viselkedésnek vehetjük mindkettõt, hiszen egy csoporton, vagy közösségen belüli segítségnyújtás és tisztességes versengési helyzet fenntartása és megteremtése hosszú távon az egyének számára is sokkal hasznosabbá válik.

Amennyiben egy szervezet több irányba húz, és az azt alkotó emberek között a kommunikáció és az együttmûködés sérül, könnyen az egész szervezet bukásához vezet, mint ahogy az Enron nevû cég példáján is láthattuk. Ennek megelõzéséért a vezetõknek, illetve középvezetõknek kell felelõsséget vállalni. A "fair play" helyzet létrehozásával és kontrollálási képességgel nagyban megelõzhetõ a destruktív stratégiák kialakulása. Ezek hatékony kordában tartásához szükséges képességek elsajátítását remekül fel tudja építeni és meg tudja tanítani a szervezet- és vezetésfejlesztés, vagy akár a coaching keretein belül egy ebben jártas szakember.

Vezetõi tudástár>>